Amikor a csehek, a törökök is Magyarországot tekintették példának

Bemutatták a Kommentár folyóirat legújabb számát, melynek témája a reformkor volt.

Először Estók János történész, a Magyar Mezőgazdasági Múzeum főigazgatója tartott előadást. Ezek után egy izgalmas kerekasztal-beszélgetés következett, melynek résztvevői Balázs Géza nyelvész és néprajzkutató, valamint Liktor Zoltán Attila és Heil Kristóf Mihály jogtörténészek voltak, a beszélgetést Horváth Szilárd vezette.

Estók szerint a reformkori generáció előttiek is hozzátettek ahhoz, 

A piac mozdító szerepe megváltoztatta a világot, és a nagybirtokosok ráéreztek arra, hogy bizony a jövedelmeiket jelentősen gyarapítani lehet. Csinosítani lehetett a kúriát, a kastélyt, és ennek érdekében sok féle lehetőség volt. A hagyományos út a majorsági gazdálkodás kiterjesztése volt, de a másik megoldás az volt, hogy olyan árukat termeltek, amelyekért jó árat lehet kapni, ilyen pl. a dohány, de ehhez már szakértelem kellett, nem volt elég a jobbágyi munkaerő. A textilipar is fellendült, de a hagyományos termelési módok nem tudták tartani a lépést. A piac mozdító hatása ilyen szempontból is előre mutató volt.

Az ezt követő beszélgetés során Horváth először a szerzők érzelmeiről faggatta a vendégeket. Balázs Géza arról beszélt, hogy Kazinczy ideje lehetett jó, amikor az emberek elkezdtek gondolkodni, az első opera bemutatása, a vidéki kiskastélyos világ rokonszenves neki.

Liktor kiemelte, hogy

 amikor is a reformkornak a bécsi törekvésekkel szembeni reakciója kiforrja magából azt, ami 1848-ig elmegy. A magyar nyelv, a magyaros divat, a magyar táncék, az önazonosságunk, ami a kultúrában, az alkotmányos felfogásunkban, ami a hétköznapi életünkben, mint hagyományok megvannak, erre a korszakra vezethetők vissza.

Heil

 kezdetben sokkal inkább visszafogott testtartása volt a magyar nemesi mozgalomnak, reformokkal akartak dolgozni a forradalom ellen, hiszen rettegtek a magyar nemesek a francia forradalom hírétől. Közben a szenvedélyek viharában voltak, ez a korszak kettőssége.

Hol vannak a valódi gyökerei ’48-49-nek? Heil szerint II. József haláláig, a nevezetes tollvonásig kell menni, majd testvéröccsének, Lipótnak a kormányzásához. Halála előtt, 1790-ben összehívja a koronázó országgyűlést, kiegyezik a rendekkel, és meghozzák a kompromisszumaikat. 

1830-as években a vármegyékben, a vitákon születik meg a reformgondolat, itt válik politikussá Kossuth, itt nő fel Deák.

Liktor szerint a magyar alkotmánytörténetben 

 tehát a közhatalom teljessége ebben testül meg, és ebből az uralkodó a koronázás közjogi aktusa révén részesül csupán. Ausztriában tehát úgy kormányoz, ahogy akar, de Magyarországon minden fontos közjogi kérdésben az országgyűléssel együtt gyakorolja a hatalmat.

Balázs kifejti, hogy az egyik nyelvújítónk Sylvester János volt 1539-ben. Akkor megírja a magyar-latin grammatikát, megírja az első magyar hexametert. A magyar nyelvészet alapvető szókészletét kitalálja. A felvilágosodást követő időszakban nemzetközi minták is vannak, de igazából a magyar nyelvújítás páratlan. Annak sikeressége, kiterjedése, azért páratlan, mert más népekre is hat. Nem tudjuk, hogy a cseh, a török, az észt nyelvújítására is hat. Egyszerűen mintaként vették más országok is, hogy lehet sikeresen megújítani a nyelvet. Ady úgy vélte, hogy kerékbe törték a magyar nyelvet, és ugyan történtek hibák valóban, de Ady kritikája túlzó volt. Amit mi ma gondolunk a nyelvekről, hogy ez megújítható, ez Kazinczy és társai eredménye. Ez régen nem volt természetes, és nem is volt rá szükség.

(Nyitókép forrása: a Kommentár Facebook-oldala)